A japánfelderítő oldalra írt egyik bejegyzésem
A Fujigen (フジゲン 楽器), immár jó néhány évtizede kétség kívül Japán leghíresebb hangszergyára. Egyszerre érdekes és tanulságos az az út, amit a cég 1960 óta eddig megtett, hiszen ez alatt a viszonylag rövid idő alatt mind a minőséget, mind pedig a gyártási statisztikákat tekintve rendkívül látványos fejlődésen ment keresztül, működik ma is. Ez a cikk megpróbál némi betekintést nyújtani a fő profiljaként elektromos gitárokat előállító gyár történetéről és - néhány márkát megemlítve - az ott készült hangszerekről azoknak, akik érdeklődnek a téma iránt.
Számomra, gitárosként és leendő japanológusként is, kiváló témaként szolgál a címben említett hangszergyár bemutatása. Az elmúlt években számtalan helyen olvastam és hallottam, hogy általában véve, a Japánban készült hangszerek mindig is kifinomult, minőségi megmunkálásukról és mindenekelőtt: kiváló hangjukról ismeretesek. Átlag-zenészek és gyűjtők által is nagyra értékelt és keresett példányok ezek, hiszen az olyan jó tulajdonságaik, mint a precíz illesztések, a jó minőségű alkotóelemek és a megbízhatóság igen fontos egy hangszernél általában. Manapság, amikor világszerte nagy teret hódítottak maguknak a nagyrészt nagyon alacsony áru, és – sajnos a használhatóság rovására menően – gyenge minőségű, Kínából érkezett gitárok, üde színfoltot jelenthet egy-egy jó minőségű, Japánban, Amerikában, vagy egy-egy manufaktúrában készített hangszer kézbe vétele.
A Fuji-hegyről elnevezett gyár székhelye a japán Nagano-prefektúrában, Matsumoto-ban található. A Fujigen Társaságot Yokouchi Yūichiro és barátja, Mimura Yutaka alapította, 1960-ban. Ekkor még csak 10 alkalmazott dolgozott a cégnél, akik kezdetben hegedűket készítettek. Hamarosan azonban úgy döntöttek, hogy az időközben egyre nagyobb popularitásra szert tett gitárok (ekkor még csak akusztikus) gyártására váltanak. Az ebben a korai időszakban legyártott modellek mondhatni nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, ugyanis az első szállítmányt kamionokkal küldték vissza. Akkoriban a céget a külföldre eljutott némi negatív hírfoszlány okán „tehénistállóként” emlegették. Kissé megmosolyogtató egy korabeli, Tōkyō-i vásárló panaszlevele:
„Az önök tiszteletreméltó cégénél készült összes gitáron máképp hangzik a Dó, a Ré, a Mi és a Fá. Ezek nem gitárok.”
Ez azért alakult így, mert - farmer lévén - sem Yokouchi, sem pedig alkalmazottai nem tudtak hangszeren játszani, így aztán természetesen a szükséges zenei alapismereteik sem voltak meg, ami elengedhetetlen a hangszerek gyártásakor is, hiszen csak ennek birtokában lehet egy ilyen jellegű munkát pontosan elvégezni. Miután ezt egy Tōkyō-i egyetemi tanár sikeresen megtanította nekik, ennek eredményeképpen decemberre el is készültek az első, valóban eladható darabok.
Yokouchira mély benyomást gyakorolt egy amerikai elektromos gitár, amelyet egy fővárosi boltban próbált ki. Így, 1962-ben cége is gyártani kezdte ezeket, amelyből nyolcat magával is vitt Los Angelesbe és New Yorkba, kísérletet téve így az amerikai piacra való belépésre. Ami végül is sikerrel járt, hiszen 1963-ban meg is érkeztek a Fujigen-ben gyártott gitárok az Egyesült Államokba, megindítva ezzel közvetlen exportjukat. Közben persze nőtt a termelés aránya is, ekkor már 3000 darab gitárt készítettek havonta, ezzel a négy nagy Japán hangszergyártó cég egyikévé nőtték ki magukat. 1965-től a dobfelszereléseket is a felvették a termékpalettára, 1966-ban pedig megnyílt a gyár elektronikai ágazata is, amely Fuzz-pedálokat (az egyik első torzító-pedál típus) kezdett gyártani. Tovább növelték a dolgozók létszámát, majd még ugyanebben az évben költözött a cég jelenlegi üzemébe.
A ’60-as évek vége felé azonban válság következett a Japánban az elektromos gitárok piacán. 1968-ban már 80 különböző gyártó versengett az üzletágban, és a két legnagyobb és legnépszerűbb cég, nevezetesen a Teisco és a Guyatone csődbe is ment. 1969-re a Fujigen helyzete sem volt túlságosan rózsás, azonban mégis sikerült átvészelniük a válság-időszakot, mégpedig azzal, hogy ismét elkezdtek akusztikus és western-jellegű gitárokat készíteni, mivel ekkoriban ezekre nagyobb igény volt. Mindezen túl a felívelést éppen annak köszönhették, hogy – versenytársaikkal ellentétben - már elég tapasztalatuk volt az akusztikus gitárok gyártásában is.
A ’70-es évek elejére a cég Greco néven gyártott hangszereket belföldre, a tengerentúlra szánt modellek pedig az azóta szintén világhírű Ibanez márkanév alatt futottak, de gyártottak hangszereket például a Yamaha és a Roland számára is. Ezek ún. OEM-jellegű szerződések voltak a Fujigen és az előbb említett cégek között, amelyek az üzemből az ezen márkanevek alatt kikerülő gitárokat saját termékükként forgalmazták. Érdekesség, hogy 1977-ben, a Roland-dal együttműködve fejlesztették ki a világ első gitárszintetizátorát. Ekkor már olyan híres művészek, mint például a jazzgitáros Gerorge Benson is az Ibanez-zel készítette el a saját ízlésének megfelelően tervezett hangszerét. Ezzel, és az ehhez hasonló lépésekkel nemzetközi szinten egyre nagyobb elismerésre tett szert az üzem. De arra is kezdett felfigyelni a világ ebben az időben, hogy az általában a nagy gitárgyártók (Fender, Gibson, stb.) híres modelljeinek másolatait előállító cégeknek szállító gyárban a megtévesztő hasonlóság mellett rendkívül magas minőségben „utánozzák” az amerikai eredetieket. Ebben élenjáró volt például a Greco, amely elsősorban a Gibson, és a Tōkai, amely akkoriban a Fender termékeit másolta. A másolás mellett azonban igen fontos megemlíteni, hogy a magas színvonal tudatos mérnöki és fejlesztői munka eredménye volt, ez pedig kulcsfontosságú tényező a továbbiakra nézve.
- Egy Greco Gibson Les Paul másolat
- Egy Tokai Fender Stratocaster másolat
1980-ra olyan konkurenciát jelentett az akkor olcsónak számító, de remekül megépített japán modell-kópiák áradata, hogy a helyzet már a nagy amerikai márkák számára is aggályos volt. Az Ibanez pedig átütő sikert ért el a Blazer modell-családdal, így aztán végleg felhagyott a másolatok készítésével.
- Egy Ibanez Blazer
Végül pedig, 1982-ben a Fender, mint azóta kiderült, piac-átformáló lépésre szánta el magát akkor, amikor áprilisban megalapította a Fender Japan-t. Ennek keretében, a kezdetekben úgy különböztették meg a Japánban gyártott gitárokat a tengeren-túl készülőktől, hogy a gitár fejére a Fender mellett a Squier márkanév is rákerült. A ’80-as évek közepéig gyártott Squier JV (Japan Vintage) széria világszerte az egyik legkeresettebb a gyűjtők körében. (Utóbbi márka egyébként a Fender leányvállalata, manapság belépő árkategóriában forgalmaz hangszereket, azonban azok már nem japánban, hanem Kínában és Indonéziában készülnek.) Mindezek eredményeképp a Fender el is érte a célját (a kezdeti irány a 70%-os részesedés a japán piacon), hiszen a Greconak vissza kellett vonnia másolatait a termékpalettáról, a Tōkai pedig csődbe ment (Azóta, bár kisebb méretekben, de visszatért a gyártók közé.).
- Fender-Squier JV Stratocaster
- Egy exportra szánt JV Stratocaster feje
Maga a Fujigen pedig addig nem látott magaslatokba emelkedett, amikor 1983-ban havi 13 ezer gitárt termelt ki, világelsővé lépve ezzel a legyártott mennyiséget tekintve, és persze nem elhanyagolható a mindig magas minőség. A 80’as években néhány évig a Fender amerikai mélyrepülése révén kizárólag Japánban készültek előbbi modelljei. Immár pedig több világmárka modelljeit gyártja azóta is, méghozzá nem csak az olcsóbb kategóriában, mint azt tette például a Squier-ek esetében, hanem a közép- és felsőkategóriás elvárásoknak is teljesen megfelelő hangszerekkel látja el a hazai és a külföldi piacot egyaránt.
- Egy japán gyártmányú virágmintás Fender Blue Flower Power Stratocaster
Az eltelt évek alatt az üzemnek két további gyáregysége is megnyílt Hirookában és Omachiban, és bár a termelés mértéke jelentősen visszaesett, de a magas minőség nem változott. A ’90-es években pedig a Tōkai és a Dyna Gakki gyára vette át a Fender termékeinek gyártási jogát.
Azonban a Fujigen napjainkban is szállítja a remek hangszereket, sőt, nemrégiben saját márkáját is megalapította FgN néven. Jelentősége pedig elvitathatatlan abban a tekintetben, hogy megalapozta a professzionális szintű gitárgyártást Japánban.
Jómagam pedig szerencsésnek mondhatom azért, amiért a birtokomban tudhatok egy, még Japánban készült Squier Stratocastert, így pedig személyes tapasztalatok alapján is írthattam ezekről a csodálatos hangszerekről.
Itt meghallgathatjuk egy 1988-as japán Fender Stratocaster hangját:
[youtube cgmnA0XMeFg nolink]
Egy nagyon jó link annak, aki még többre kíváncsi:
Forrás:
1986/1987 tour of Fujigen factory, Rainer Daeschler. http://www.daeschler.com/articles/fujigen/
Wikipedia:
