2012. május 18., péntek

A Shinkansen-ről - dióhéjban


A japánfelderítő  oldalra írt egyik bejegyzésem


Japán gyorsvasút-hálózata az egyik legjellegzetesebb és leglátványosabb ismertetőjelévé vált a külvilág számára az elmúlt csaknem öt évtizedben. A Shinkansen (新幹線) - a szó jelentése „új fővonal” -, működésének kezdetével az ország gazdasági fejlődésének futurisztikus szimbóluma lett,  és a világ vasútjai számára is követendő példává vált. A Shinkansen, napjainkban a legnagyobb forgalmú, és ily módon a legnyereségesebb gyorsvonat-hálózat is egyben. Az ún. Tōkaidō -vonalat 1964. október 1-jén nyitották meg Tokió és Osaka között (515 km) azzal a céllal, hogy az akkori igényeknek már nem elegendő szállítási kapacitást jelentősen meg tudják növelni. Másrészről nagy szerepe volt az 1964-es dátumnak a Tokiói olimpia szempontjából is, hiszen egyúttal a versenyekre érkező rengeteg látogatót is ki tudták szolgálni ezzel az akkor forradalmian újnak számító közlekedési eszközzel. Az azóta igen kiterjedt Shinkansen-vonalakat a JR (Japan Railways) üzemelteti, melyek csaknem két és fél ezer kilométer hosszan szelik át az országot.

A Shinkansen-vonalak
A Shinkansen vonalak (Forrás: japan-guide.com)
A Shinkansen-vonalak (Forrás: japan-guide.com)
Jelenleg nyolc fővonalat üzemeltet a Japán Vasúttársaság, melyek két fő ágra, a Tokiótól észak-keletre, és a nyugatra tartó oszthatóak. Tokiótól Osakáig az elnevezésük Tōkaidō, melyet a JR Central működtet, Osakától Fukuokáig Sanyo, a JR West tulajdonában, ezeken kívül pedig a Tōhoku-vonal, amelyet a JR East üzemeltet.

Tokiótól északkeletre öt vonal található, ezeket szintén a JR East működteti. A nyolc vonal tehát:

Tōkaidō-Shinkansen (Tokyo-Shin-Osaka)
Sanyō-Shinkansen (Shin-Osaka-Hakata)
Tōhoku-Shinkansen (Tokyo-Hachinohe)
Jōetsu-Shinkansen (Ōmiya-Niigata)
Nagano-Shinkansen (Takasaki-Nagano)
Kyūshū-Shinkansen (Shin-Yatsushiro-Kagoshima-Chūō)
Yamagata-Shinkansen (Mini) (Fukushima – Shinjō)
Akita-Shinkansen (Mini) (Morioka – Akita)

A vonalak érintik Honshū és Kyūshū legfontosabb városait, és egészen pontosan 2459 kilométer hosszúak. Mindezek mellett, a közeljövőben tervezett bővítések is jelentősen megnövelik majd a beutazható távolságot, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy Hokkaidō szigetére is elér majd a hálózat, ennek a szakasznak a megnyitását (melynek építése már folyamatban van) a vasúttársaság 2015-re ütemezte be.

A szolgáltatás főbb jellemzői

A Shinkansen vonatok rendkívüli technikai-fejlettsége közismert, azonban az sem elhanyagolandó tény, hogy az egyik legbiztonságosabb és legkényelmesebb közlekedési eszköz. Működésének kezdete óta utasai közül egy sem szenvedett halálos balesetet, bár olykor előfordult, hogy néhányan a vonat elé, vagy abból kiugorva vetettek véget saját életüknek. Csodálatra méltó ez az adat, ha hozzávesszük, hogy megnyitásuk óta a vonalakon közel hét milliárd utas utazott.  A földrengés és tájfun-biztos szerelvények nagyfokú védelmet nyújtanak a természet okozta károk ellen is.

A pályák jellemzői közé tartozik, hogy a szerelvények ún. normál nyomközű (1435 mm) síneken futnak, valamint nagyszámú alagúton és viadukton keresztül vezet a szuper-expressz útja. Folyamatos, hegesztett sínt használnak. A pályákat nem használják teher és egyéb személyszállító vonatok, nincsenek útkereszteződések. Továbbá, a teljes mértékben a központból történő forgalomirányításnak köszönhetően nincs szükség jelzőlámpákra sem a sínek mentén. Alkalmaznak egy ún. jelalapú vonatbefolyásoló-rendszert (ATC), amely kiegészül az automatikus fékrendszerrel is. A vezető feladatköre így a sebesség tartására (álló-helyzet, 30, 70, 110, 160, 210 km/órás sebességlépcső-különbségek vannak), és a vonat célállomásra juttatására korlátozódik, emellett pedig figyelnie kell akkor, amikor veszélyhelyzet állhat elő. Íme egy videó a vezető munkájáról:

[youtube CF1HhJM7EkM nolink]

A szerelvények maguk 1964 óta számos típusváltozatot és fejlesztést értek meg, de néhány olyan jellemzőjük, mint a gyorsaság, az áramvonalasság, a nagy befogadóképesség és a kényelem mindig a mérnökök fő szempontjai közé tartozott a járművek megtervezésekor. Áramvonalasságuk, melynek a legújabb vonatokon jellemzője a hosszan elnyúló orr-rész, tompítják az alagutakból kijövő szerelvények utáni hangrobbanást, és csökkentik a belső nyomásváltozást is. A modern vonatok viszonylagos könnyű súlya kíméli a síneket. A vagonok rendkívül komfortosak, (némelyik típus kétszintes), mely egyaránt megfelel az üzleti-színvonal sztenderdjeinek, és a gyermekekkel utazó családok igényeinek egyaránt.
Forrás: Wikipédia
Az N700-as belsőtere (Forrás: Wikipédia)
Három fő vonat-nemet lehet megkülönböztetni a Shinkansen-hálózatban, ezek a Nozomi, mely a leghamarabb teszi meg az utat, a Hikari, amely megáll néhány helyen, és a Kodama, amely mindenhol megáll. A Mini-Shinkansen elnevezés egy rövidebb leágazáson közlekedő járatra utal, azonban ez is Shinkansen-színvonalú utazást kínál az utazóknak. A vonalakon éjfél és hajnali hat óra között nincs forgalom.

A szerelvények

0-ás sorozat, 1964-2008 (Forrás: Wikipédia)
100-as sorozat, 1985 (Forrás: Wikipédia)
300-as sorozat, 1992 (Forrás: Wikipédia)
400-as (Mini-shinkansen) sorozat, 1992 (Forrás: Wikipédia)
500-as sorozat, 1997 (Forrás: Wikipédia)
700-as sorozat, 1999 (Forrás: Wikipédia)
 800-as sorozat, 2004 (Forrás: Wikipédia
N700-as sorozat, 2007 (Forrás: Wikipédia)
E5-ös sorozat, 2011 (Forrás: Wikipédia)


Egy rövid videó a legújabb modellről:
[youtube OFyHhX4CLz4 nolink]

Érdekességek
A különböző típusok sebességrekordjai:
Km/óraVonatHelyszínDátum
2001000-es ShinkansenKamonomiya tesztpálya1962. október 31.
2561000-es ShinkansenKamonomiya tesztpálya1963. március 30.
286951-es ShinkansenSanyō Shinkansen1972. február 24.
319.0961-es ShinkansenOyama tesztpálya1979. december 7.
325.7300-as széria, tesztvonatTōkaidō Shinkansen1991. február 28.
352.0952/953Jōetsu Shinkansen1992. október 30.
425.0952/953Jōetsu Shinkansen1993. december 21.
426.6955 (300X)Tōkaidō Shinkansen1996. július 11.
443.0955 (300X)Tōkaidō Shinkansen1996. július 26.
A jelenlegi abszolút rekordot a JR Maglev MLX01-es gép tartja, amely 581 km/órás sebességet tudott elérni, ennél gyorsabban csak speciális rakéta-meghajtású járművek mentek. A Maglev-szerelvényeknél egyébként mágnes-alapú „lebegtetéses” technológiát alkalmaznak, amely néhány milliméterrel a sínek felett tartja a vonatot.
A shinkansen számos rekordot ért el, ezek közé tartozik az 1992-ben elért óránkénti megközelítőleg 23 ezer utas a Tōkaidō-vonalon.
A jövő
Több mint valószínű, hogy a Shinkansen-hálózat, és szerelvényeinek fejlesztése tovább halad a jövőben is. Emellett pedig, egyre több külföldi ország érdeklődik a Shinkansen-technológia iránt, Taiwanon, Kínában és Angliában már működnek ilyen vonalak, de a közeljövőben tervezik bevezetni a rendszert Brazíliában, az Egyesült Államokban, és 2020 környékén már Vietnamban is.
(Forrás: Wikipédia)
Forrás:
(Hozzáférés: 2010. március 19.)

Kutatásmódszertan - Társadalomtudományi téma

"Értékrendi változások a japán társadalomban" című kutatói blogom eredeti témájához írt bejegyzésem

Alapozásként az induláshoz


Sziasztok!

Ezennel én is megnyitom a soraimat a szakdolgozati kutatásommal kapcsolatban, amelynek témája, habár még nem rajzolódott ki előttem kristálytisztán, a japán nép, közelebbről is pedig a japán ember köré fog összpontosulni.

Ami igazán érdekel tulajdonképpen, az tágan a japán emberek viselkedésének mikéntjei, az egyén (pl. társadalmi) viszonyulásainak, érzelmi világának feltárása (miként reagálnak pl. bizonyos szituációkban - és hasonlók), lehetőleg a kultúra kontextusán belül.

A tudomány területén ilyen irányban leginkább a kulturális pszichológia ágában érdemes keresgélni. Ez az ágazat ma még viszonylag friss és korszerű, így még igen sokáig lesz érdemben is kutatható, azonban jeles képviselői már most is akadnak. Közülük is kiemelkedő Kitayama Shinobu, magam is nagyrészt az ő tanulmányai alapján fogok dolgozni. Essen pár szó arról, ki is ő:


Kitayama Shinobu jelenleg a Michigani Egyetem pszichológia-professzora, emellett pedig igazgatója az egyetem "Kultúra és Megismerés" elnevezésű kutatóprogramnak is.

A professzor japánból származik, BA és MA-diplomáját is a Kyotoi Egyetemen szerezte. Doktoriját viszont már Michiganben kapta. Kutatói munkáját saját szavaival így foglalja össze az egyetem honlapján:

"Kutatásom a kulturális különbségek, valamint hasonlóságok köré összpontosul, olyan különböző mentális folyamatok figyelembe vételével, mint az egyén, az érzelmek, és a megismerés. Ezen belül is nagy figyelmet fordítok az ázsiai népek - mint például a japánok, filippínók és kínaiak amerikaiakkal való összehasonlítására."

Mindezek után pedig tisztázzuk, mi is az a "kulturális pszichológia", vagy mondjuk a "nemzeti karakter", hiszen a dolgozatomban nagy valószínűséggel többször is előfordulnak majd ezek az elsőre nem feltétlenül egyértelmű fogalmak.

kulturális pszichológia
"Azon kutatások gyűjtőneve, amelyek a kultúrák közötti különbségeket és hasonlóságokat pszichológiai szemszögből demonstrálják az emberiség pszichikai egységének feltételezése alapján. A kulturális pszichológia főként két kérdéskört ölel fel: a kultúra és a személyiség kapcsolatának vizsgálatait, ezen belül külön alcsoportot alkotnak a nemzeti karakterkutatások; egyes kulturális jelenségek összehasonlító tanulmányozását. – Irod. Kroeber, A. L.: Anthropology (New York, 1948); Honigmann, J. J.: Culture and Personality (New York, 1954)."

kulturális antropológia


"A kultúra fejlődésének és terjedésének, valamint az ember és a kultúra viszonyának törvényszerűségeit kutató tudomány. Elméletileg kutatási tárgyát alkotja minden kultúra és minden embercsoport, valójában a kulturális antropológiai kutatások zömét törzsi társadalmak, korai államalakulatok és osztálytársadalmak alávetett osztályainak kultúráira terjesztették ki. Tárgyköre és elnevezése az USA-ban alakult ki. A régészetet, nyelvészetet, etnológiát, etnográfiát és folklorisztikát integráló tudományként az → antropológia egyik ága. Az utóbbi évtizedekben az elnevezés elterjedt francia és német nyelvterületen is. (→ néprajz) – Irod. Lévi-Strauss, C.: Antropologie structurale (Paris, 1958); Mühlmann, W. E.–Müller, E. W.: Kulturanthropologie (Köln–Berlin, 1966); Bock, Ph. K.: Modern Cultural Anthropology (New York, 1969); Petrova-Averkÿeva, Ju. P.: A „kulturális” és „szociális” antropológia egymáshoz való viszonyáról a nyugati tudományban (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1971)."

társadalmi néprajz


"A társadalmi kapcsolatok, viszonyok összehasonlító és történeti jellegű vizsgálata mindazon népek körében, amelyek a néprajzkutatás tárgyát képezik."

nemzeti karakter


"Olyan pszichikai, esztétikai fogalom, amely kifejezi egy konkrét nép társadalmi életének, kultúrájának és lelki alkatának speciális jellegzetességeit. A néprajzi kutatás köre ettől jelentősen eltérő lévén, elsőrendűen nem foglalkozik a kérdéssel, inkább csak az → etnikus specifikum problémája révén kapcsolódik hozzá. Csupán a két háború közötti nacionalista német néprajzi kutatásban kapott nagyobb jelentőséget a nemzeti karakter vizsgálata. M. Wähler megfogalmazása szerint „Az átfogó néprajzi kutatás végső célja, hogy a nép belső életét feltárja és karakterét megragadja”. A. Haberlandt szerint „A néprajz egy nép természetének, sajátosságainak tudományos megragadására törekszik, állandó létének lelki és történeti megértésében külső és belső megközelítés erejével”. A nemzeti karakter megismertetésére irányuló törekvések azonban tudományos eredményt nem hoztak, csak homályos, semmitmondó általánosságok bizonytalan megfogalmazását eredményezték. Bizonyos rokonságot mutatnak ezzel a törekvéssel R. Benedict → kulturális mintákra vonatkozó vizsgálatai. – Irod.Spamer, A.: Die deutsche Volkskunde (I., Leipzig, 1934)."

Kezdésnek talán elég is ennyi, következő cikkeimben az eddig kézhez kappott tanulmányok összefoglalóit fogom közzétenni.

[Frissítés: Úgy gondoltam, hasznos lehet, ha felteszem még ide egy-két a  fogalom (pl. a kommenteknél említett kulturális antropológia) meghatározását is.] 

A technológia által átalakuló oktatás - Prezentáció

"Technológia által átalakuló oktatás" címmel készítettünk prezentációt Szkubán Andival és Bőgér Eszterrel a 3. évfolyam első félévében, amelyben én "iPhone + Egyetem" címmel szóltam pár szót arról, hogy az egyetemek - egy texasi példán szemléltetve - hogyan lehetnek képesek előnyt kovácsolni az Apple (vagy akár más kisebb gyártók) okostelefonjai segítségével. A diákon ugyan első ránézésre nem látszik, de ehhez természetesen jelentős anyagi források szükségeltetnek, azonban maga az ötlet mindenképpen előremutató. (Az én diáim a számozás szerint a 7-től a 21-ig láthatóak.)

A konzolok története és fejlődésük iránya - Prezentáció

Szabó Ervin Józseffel közösen tartottunk előadást a videójáték-konzolok eddigi fejlődéséről, valamint lehetséges jövőbeli alkalmazhatóságaikról és funkcionalitásaikról. A prezentáció dizájnja, valamint a képek és a kattintható videók összeválogatása saját munka. (2009. december)  

A zen kertek


japán kultúra diák szemmel

 blogra készült engem is magába foglaló csapat munkájának eredménye.


Bevezető
A zen buddhizmus irányzata a XII. században érkezett Kínából Japánba. A buddhizmus északi, mahájána, vagyis nagykocsi-ágába tartozik. Az elnevezés abból adódik, hogy a hinájánával (kis kocsi) szemben sokan „felférnek” rá; a megvilágosodás nem csak azoknak elérhető, akik egész életüket a szent iratok tanulmányozására fordítják, hanem bárkinek. Ez az északi ág terjedt végül el Kelet-Ázsiában, s ezen belül jött létre sok kisebb-nagyobb szekta, köztük a kínai csan is. Ezt a csan buddhizmust tanulmányozta kínai útjain Eiszai, aki végül hazatérve Japánba megalapította az első zen felekezetet, a rindzait.
A zen puritánsága, letisztultsága miatt leginkább a szamurájok körében terjedt el. A tanítás szerint a megvilágosodást saját erőfeszítésével bárki elérheti. Ehhez fegyelemre, szorgalomra és szigorú odafigyelésre volt szükség, és éppen ezek voltak a jó harcos ismertetőjegyei is. A zent jól be tudták építeni mindennapjaikba, hiszen a harcművészetek vagy a kalligráfia gyakorlásához is ugyanúgy sok gyakorlás szükséges, mint a meditációhoz és a megvilágosodáshoz. Éppen ezért a zennek nagy hatása volt a művészetekre: a kalligráfiára, a tusfestészetre, az irodalomra, a teaceremónia kialakulására és a kertépítésre is. 
Japán kertek
A kertépítés művészete Japánban már jóval a zen megérkezése előtt létezett. A sinden dzukuri, vagyis a Heian-korban elterjedt palotaépítészet részeként már a IX. században nagy hangsúlyt fektettek a kertekre. A palota kertje szerves része volt az építményeknek, és előre meghatározott formavilágnak kellett megfelelnie. A legfontosabb követelmény az volt, hogy természetes legyen, sehol se keltsen művi benyomást. Ennek az eredetét a japán természetviszonyokban, és az ebből táplálkozó sintó vallásban kell keresni. A sintó szerint ugyanis mindennek, a fáknak, tavaknak, vízeséseknek vagy akár köveknek is kamija, lelke van. Ezért tisztelték már akkor is a japánok a természetet, és igazították hozzá az épületeket, és nem fordítva.
Már ezekben a régi kertekben kötelező volt a tó, amin csónakázni lehetett, rajta szigettel, híddal, pavilonnal. De ennek a tónak is olyan hatást kellett keltenie, mintha természetesen jött volna létre. A szigeten foglaltak helyet a zenészek, akik az arisztokratákat szórakoztatták. Emellett már ekkor megjelentek a lépőkövek, kőtálak, patakok, vízesések is. De a sinden dzukuri típusú kertek még leginkább a nemesek szórakoztatását szolgálták, nem az elmélyülést, mint a zen kertek. 
Zen kertek
A zen terjedésével együtt felvirágozott a kertépítés is. A kertek tervezését és építését a zen szerzetesek végezték, először csak a kolostorok környékét megnyitva a természet felé. Később egyre inkább az került előtérbe, hogy a meditációhoz biztosítsanak minél jobb környezetet. Egyre fontosabbak lettek a kert elemeinek és ezek elrendezésének szimbólumai. Ezek a kolostorkertek lettek végül a japán kertművészet kánonjai.
Három típusa van ezeknek a kerteknek: a sin (igazi), a gjó (közönséges) és a szó (vázlatos) kert. A sin stílusú kertek a legrészletesebbek, és ezeknek kell megfelelnie a legszigorúbb formai előírásoknak. A gjó stílus egyszerűbb, kevésbé részletezett kerttípus. A szó a legszabadabb kialakítású, leegyszerűsített forma jellemzi. Mindhárom kerttípuson belül még két altípus különböztethető meg. Az első a hira-niva, vagyis az egy látószögű kert, amit csak egy irányból, általában a házból lehet élvezni. A másik a rodzsi-niva, vagyis a változó látószögű, vagy járókert. Ez utóbbi mindig más képet mutat, miközben bejárjuk. Egy-egy zen kert látványába az eszményi természetet próbálják belesűríteni, sokszor csak szimbólumokkal, jelképekkel. Ilyen jelképek például a híres hegyeket jelképező sziklák. A legjelképesebb a száraz kert, amiben a vizet formára gereblyézett homok szimbolizálja.
Bármelyik típusú zen kertről is legyen szó, egyikben sem használnak gyepet, ezt legfeljebb mohával helyettesítik. Erre a legszebb példa az 1339-ben Szószeki zen szerzetes által megalkotott kiotói Szaihó-dzsi kertje, amit közel félszáz fajta moha nőtt be. Ezért Koke-derának, vagyis Moha-templomnak is nevezik.
Színes virágok sincsenek a zen kertekben, csak fák és bokrok. Ezzel is a tusfestészethez hasonló egyszerűséget, monokróm színvilágot hangsúlyozzák. Színeket csak az őszi lombok és esetleg színes törzsű vagy lombú fák visznek a kertbe.
Helyszín
A sinden dzukuriban a kínai, taoista eredetű kozmogónia tanai szerint épültek a kertek és a rezidenciák. Fontos volt a pontos tájolás, mert ez védett meg a káros hatásoktól. Kínában a császár ideiglenes lakhelyeit védték kertek, és az ezekben elhelyezett sziklák védtek a démonok ellen. Ezek a szabályok a zen kertek kiépítésénél is fennmaradtak.
Keretezés
A sinden dzukurit felváltó szabálytalanabb építkezési forma jobban megfelelt a japán ízlésnek. A rezidenciákból az egész kertre rá lehetett látni, de tolóajtókkal a különböző részeit el is lehetett takarni. A templomok száraz kertjeit is gyakran vették körül sövénnyel vagy kerítéssel, s ez a külvilágtól való elhatárolás mellett a főbb elemekre irányította a hangsúlyt.
A keret gyakori még a sakkei, vagyis a „kölcsönvett táj”-technikában is. Ebben a technikában a környéken előforduló kilátást – egy szép domboldalra vagy hegyre – komponálják bele a látványba, mintegy a kert ellenpontjaként. Fontos azonban az egyensúly megtartása, tehát ne legyen túlzottan jelen a háttér, mert az megbontja a harmóniát. Nagyobb kertekben, ahol nincsenek falak, növényekkel foglalható keretbe a „kölcsönvett táj”, de itt is figyelni kell a harmóniára.
Kövek a japánkertben
A kövek talán a legfontosabb elemei a japánkertnek. Ők adják a kert vázát, ezt mutatja, hogy egy kert építésekor a főköveket helyezik el először. A shinto hagyomány szerint a különleges természeti jelenségekben – így természetesen a kövekben - is kamik laknak. Később, a zen-buddhizmus átvételekor ez a jelentőségük megszűnt, és attól kezdve látványukért, önmagukért, illetve felidézett jelentésükért helyezték el a kertben. A zen fénykorában a szinte csak ásványokat tartalmazó kőkertek váltak gyakorivá. A kertben betöltött szerepük nem csak a váz, hanem mint élettelen, szilárd dolgok, az állandóság szimbólumai, ellensúlyozzák az életet (és ezzel a változást, elmúlást) szimbolizáló növényzetet. Emellett gazdag formaviláguknak köszönhetően képesek a metaforák kifejezésére is, szimbolizálhatnak pl. folyót, hegyet, szigetet, illetve elvont dolgokat is, úgy, mint pl. a két mitikus állat: a teknős és a daru. A kövek elhelyezésénél fontos szempont, hogy az adott környezetnek megfelelő köveket válogassunk össze, hogy elkerüljük a művies benyomást. Másik szempont: a köveket eredeti tájolásuknak és elhelyezkedésüknek megfelelően kell elhelyezni.
Köveket nem csak természetes formájukban alkalmazzák a kertben, sokféle dolog készül belőlük. Ilyenek pl. az ösvények. Kétféle ösvény van, az egyik, az ún. shiki-ishi. Ők általában a „főutak” a kertben; kialakításuk többnyire szabályos geometriai formákból történik. Zen meditációs kertekben feketére vannak lakkozva, mellettük faragott gránittal és fekete kövekkel kirakott vízelvezető csatorna húzódik, amin túl kezdődik maga a kert. A másik fajta a tobi-ishi, azaz a kis, kanyargó lépőkövek, amelyeket követve az ember bebarangolhatja a kertet. Elrendezésük természetes hatást kelt, vezetik a tekintetet, és a kert grafikus képéhez is nagyban hozzájárulnak.
A hidak is fontos elemei a kertnek. (Kőből vagy fából készülnek.) Amellett, hogy a tobi-ishi-hez hasonlóan grafikus elemek és vezetik a tekintetet, megvan a maguk szimbolikája. A folyót/tavat átívelve összekötik a szárazföldeket, illetve a szigeteket – ezzel átmenetet képeznek Ég és Föld között. Metaforikusan a lelkeket vezetik át a Paradicsomot jelképező szigetre. Egyik érdekes típusa a soribashi: egy félkör alakú híd, amely emberi használatra alkalmatlan, csak „a kamik kelhetnek át”. Emellett a vízfelületen tükröződve a holdkorongot szimbolizálja.
Jellegzetes elemek még a tourou-k, azaz a lámpások. A shinto hagyomány szerint eredetileg a templomok bejáratánál vagy a temetőkben elhelyezett fogadalmi ajándékok voltak. A zen elterjedésével váltak a kert részeivé. Ma már nem a kert megvilágítására szolgálnak, hanem a kert egyes részeinek kiemelésére; grafikus elemek. Formájukat tekintve igen változatosak, előfordul olyan fajtájuk, hogy egy természetes kőbe csak egy kis üreget vájnak a lángnak.
A chozubachi-k, azaz a „megtisztulás kövei” a lámpásokhoz hasonlóan a kertbe való „belépésükkel” elvesztették eredeti, „vallási” funkciójukat – ezek ugyanis azok a kis kézmosó edények, amelyek a shinto szentélyek előtt állnak és a belépők kezet, szájat moshattak bennük. A lámpásokkal a XIII. sz.-tól lettek a kert részei. Több típusuk van: a hachimae pl. az, amelyikhez nem kell lehajolni. Teakertre jellemző fajták a tsukubai (= „leguggolni”) és a shizen-seki (= „kimonóujj”).
Végül 1-2 elvont szimbólum: A teknős a japán mondavilág egyik jellegzetes állata, a hosszú élet szimbóluma. A régi japán elképzelések szerint egy sziget addig úszik a vízen, amíg egy szellem le nem horgonyozza egy tengeri teknős hátára. Ebből származhat a több tavas kertben megtalálható teknőssziget. (Nevét eredetileg nem alakjáról kapta, az ugyanis egyáltalán nem hasonlított teknősre.) Jellegzetessége, hogy a szigeten laposabb, lekerekített köveket helyeznek el. Párja a darusziget – a daru a lélekvándorlás szimbóluma, a buddhista mondákban ők kísérik a lelkeket a Paradicsomba. Maga a darusziget a teknőssziget ellentéte, kiegészítése: kövei csúcsosak, felfelé törekvők. A kétféle szigetet a XII. sz.-tól említik együtt.
Az egyik 3 köves kompozíció szintén a buddhista mitológiához kapcsolódik. A középső, legmagasabb kő Buddhát, míg a két kísérőkő 1-1 boddhiszatvát szimbolizál. Ezek a sanzon-seki, azaz a „három szent kövei”. Mindig északkeleti-délnyugati irányban helyezik el; a hiedelem szerint távol tartják az ártó szellemeket.
Tavak
A víz a zen-kultúrában is az élet forrását jelképezi, ezért természetes, hogy mindig jelen van a japán-kertekben is. Központi elemként szerepel – egyrészt kiemeli a körülötte levő környezetet, másrészt pedig, tükröződése a tágasság érzetét kelti bennünk. A víz párolgása pedig kedvező hatással van a kert klímájára is. Kialakításakor fontos, hogy a víz áramlása megfelelően kövesse az adott hely erővonalait, vízhozamát pedig mindig az azt tápláló forrás vízhozama alapján határozzák meg – ez azért is fontos, mert így szabályozható a megfelelő vízcsere, valamint biztosítható a víz tisztasága. A vízinövények telepítése szintén bevett szokás az utóbbi cél elérése érdekében. A zen tó egyik legfontosabb jellemzője szabálytalan formája, ezt mindig szem előtt kell tartani a tervezéskor. A legnépszerűbb alakok kínai írásjegyek – ilyen a szív, vagy a víz – de lehet felhő- vagy, középen beszűkülő „piskóta”- szerű alakja is. Fontos elemük továbbá a sziget, amelyre sok esetben kis híd is vezet. 
Vízesések
A kert másik fontos, elmaradhatatlan eleme a vízesés. Ez a zen megjelenésével, majd annak elterjedésével vált egyre fontosabbá. A tóhoz hasonlóan a vízesés is gyakorlatilag a kertek majdhogynem legfontosabb része, mégis, a legtöbb esetben félreeső helyen található. Jelenlétükre gyakran csak a víz csobogásából lehet következtetni. Stílusát a kialakításakor felhasznált kövek fajtája, valamint azok elrendezése határozza meg. A különböző módszerek segítségével akár a vízcsobogás hangja is módosítható. Eszerint számos fajtáját különböztethetjük meg: ilyen a muka-ochi (iker), a kata-ochi (oldalról visszavert), a kasane-ochi (lépcsőzetes), a nuno-ochi (fátyol), a sowa-ochi („spagetti”), és az ito-ochi (cérnaszál) is. A vízesést, két oldaláról mindig a függőleges ke (árnyas, a jin oldal szerinti), valamint a vízszintes hare (a napos oldal, a jang oldal szerinti) kövek veszik körül.Száraz kertekben is alkalmazzák a vízesések látszatának keltését, azonban itt kavicsokkal helyettesítik a vizet, amelyek mélyebb kontextusban közvetítik felénk a víz mozgásának lényegét, a hullámzást gereblyézéssel szemléltetik. 

A zen fák
A fák, a shintoista és buddhista hagyományok szerint vonzzák az istenségeket, emellett pedig megóvják a kertet a negatív erőktől. A zen-kertekben metszéssel formálják őket, viszont hagyják szabadon nőni az ágakat, csak a kisebbeket ritkítják. Ezáltal olyan formát kölcsönöznek nekik, hogy megfeleljenek a kert arányának és stílusának. Általában a kertek szegélyén, a hátteret adó környezetben láthatjuk őket. A fajtákat tekintve gyakori a jól ismert vadcseresznye (yama-zakura), amelynek lecsüngő ágaiból gyakran alakítanak ki lugasokat, amelyeket bambusz-ácsolatok tartanak. Jellemző még a juhar, amely ősszel a leglátványosabb, de gyakoriak az örökzöldek (fenyőfélék) is, hiszen ezek szimbolizálják az állandóságot, időtlen jellegűvé téve így a kertet is. A cseresznyefa a tavasz, míg a juhar az ősz legjellemzőbb fája, ily módon a kertekben is az éppen aktuális évszak hangulatát emelik ki.
A teakert
A chaniwa, vagy teakert az előzőekben bemutatott meditációs kerttel ellentétben szabadabb mozgást enged a látogatónak. Keletkezése a XV. Századra tehető, amikor Japán-szerte dúltak a polgárháborúk, a hadurak időnként megpihenhettek itt a harcok után. Fő jellemzői közé tartozik a kanyargós út, amely a bejárattól a kis teaházig vezet. Ezt a kis séta hozzájárul ahhoz, hogy a látogató lelkiekben már felkészülhessen a teaszertartásra. Továbbá, sok mohát és örökzöld növényt is telepítenek ide. Szinte mindennek szimbolikus jelentése van: a kert maga az önzetlenséget, míg a kunyhó a mulandóságot, annak belső tere pedig a Nirvánát jelképezi. A kert útján látható lépőkövek, a kőből faragott lámpások, a kis kézmosó medence, valamint a teaház meghajlásra késztető, alacsony bejárata pedig mind a szerénységet emeli ki számunkra. 

Hat lehetséges ok, hogy miért nem szólnak hozzá a blogunkhoz


Az online közösségi alkalmazások a tanulásban kutatói blogra írt egyik bejegyzésem

.


A bejegyzés szerzője a kommentelésről fejti ki véleményét azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az oka annak, amikor saját írásunk visszhang nélkül marad a blogunkon. Egy másik blogger erre vonatkozó írását figyelmesen végigböngészve pedig arra jutott, hogy a tárgyalt problémát tekintve általános sémákat tud felvázolni a kommentelők reagálási szokásit illetően.
1. Az írás újságcikk-szerűen hat
Ez a megfogalmazás olyan cégekre vagy magánszemélyekre alkalmazható, akik elsősorban kereskedelmi célokból vezetnek blogot. Az ilyen jelegű bejegyzések igen élesen elütnek a blogolás eredetileg kialakult, személyes hangvételétől. Éspedig, mivel a blogok általában személyes jellegűek, ritkán fordul elő, hogy az emberek egy üzlet-szagú szöveg hatására kezdjenek komolyabb beszélgetésekbe annak kapcsán. Ezek inkább valóak a maga helyükre, azaz újságokba és magazinokba, mint egy blogra.
2. Az írás "info-klám" jellegű
Az alcímben említett szóösszetétel (angol eredetijében: infomercial) ismét a kereskedelmi jelleget hangsúlyozza ki az olyan írásoknak, amelyek némileg burkoltabban, közvetlenebb hangvétellel próbálnak eladhatóvá tenni valamit. Így aztán szorosan köthető az első pontban említettekhez. A szerző szerint az ilyen jellegű szövegek sem vonzzák a blogoló olvasóközönség nagy átlagát, így aztán érdemi visszajelzést sem tartja valószínűnek ezeknél. Szerinte ilyen esetekben, ha az adott blogger nem akar ezzel negatív benyomást kelteni olvasói számára, határozottan el kell hogy különítse az üzleties hatású bejegyzéseket a valóban személyesektől.
3. A szerző mindent-tudónak hat
A cikk írójának személyes kísérlete, és az ezek nyomán szerzett tapasztalataiból kiindulva arra jutott, hogy a legélénkebb diskurzusok az olyan blogbejegyzések körül alakulnak ki, amelyekben sok a kérdés, a témával kapcsolatos elgondolkodtató mondat. Az olvasók nem igazán kedvelik azokat az embereket, akik az adott témával kapcsolatban gyakorlatilag mindenhol konkrétan és egyenesen, minden kétséget kizáró stílusban fogalmaznak. Az aktív viták a kérdések nyomán tudnak megfogalmazódni, utóbbiak tekinthetők a beszélgetések kulcsszereplőinek.
4. Nem jeleztük, hogy milyen szempontok szerint vitassák meg írásunkat
Ha olyanoknak írunk, akik az adott témát tekintve azonos tudásszinttel rendelkeznek hozzánk képest, a fentieket nem szükséges különösebb módon figyelembe venni. Azonban, ha olyanoknak is szánjuk cikkeinket, akik nem mozognak olyan otthonosan az általunk ismerős terepeken, akkor óhatatlanul fontos az, hogy olyan alternatívákat nyújtsunk nekik, amely mentén el tudnak indítani egy hozzászólás-sorozatot.
5. Nincs megteremtve a megfelelő atmoszféra
Ha az ember egy olyan helyre megy, ahol bár lehet, nem ismer mindenkit, mégis kedvesen fogadják, valószínűleg jól fogja érezni magát. A hangsúly pedig a kellemes hangulaton van, ami őt fogadja. Nagyjából ez a folyamat játszódik le akkor is, ha valaki egy számára új blogra akad. Ekkor voszont az fogja meghatározni első benyomásait, hogy milyenek az írások hangvételének tónusai, hiszen ez az, ami esetleg beszélgetésre invitál minket, vagy éppen elriaszt attól. Ha egy blog-oldal szerzőjeként írásaink meleg színezetűek, őszinték, akkor nagyobb eséllyel lelhetünk visszajelzésekre, mint egy "intézményi"-stílusú helyen, ahol a látogatók ridegnek vélhetik az azt körülvevő légkört. Ide sorolható az is, amikor a kommentelők közösségében idővel kialakul egy zártabb jellegű kör, akik kevésbé hajlandóak megosztani gondolataikat a rövidebb ideje jelenlevőkkel.
6. Hiányzik a kellő elhivatottság
A szerző szerint az emberek legnagyobb része azokkal a társaival szeret igazán beszélni valamiről, akikben látják a téma iránti szenvedélyt és elhivatottságot. Kevésbé lesznek viszont népszerűek azok, akiknél látszik, hogy nics meg a kellő alázat és rajongás a dologgal kapcsolatban. A blogolás kereteire is érvényes lehet ugyanez, ahol szerinte azoknak az írásait vitatják meg többen, akinél ez a szenvedély a sorok között is átragyog, éreztetve így az olvasókkal azt a lelkesedést, amely kapcsán maga az aktuális cikk is született. A blogolás legfontosabb jellemvonásai a szenvedély és a téma kifejtése iránt érzett izgalomezek hiányában valószínűleg csak kevés reakciót kaphatunk a felvetettekre.
Ki mit gondol ezekről, mivel egészítené ki?
Az eredeti cikk itt olvasható.

Ne etesd a trollt - Elizabeth Potts Weinstein



Az online közösségi alkalmazások a tanulásban kutatói blogra írt egyik bejegyzésem


.

"...A kislány a sötétben alakokat látott közeledni. TROLLOK voltak!..."
Ebben a rövidke kis cikkben a szerző elmagyarázza nekünk, hogy mit is takar az ún. internet-troll kifejezés.Nos, ebben a kontextusban ők azok a lények (emberek), akik meg akarják szakítani békés fórumozásunkat egy adott topikban, vagy a különböző közösségi oldalakon küldözgetnek nekünk üzeneteket, általában persze anélkül, hogy ismernének minket. Eszközeik a következők: sértegetés, felbújtás a veszekedésre, idegesítés, Weinstein szerint egyenesen a személyünk ellen intézett támadás. A csipkelődés, és a feltűnési viszketegség nem újdonság a világban, azonban mára mindez már az Interneten is teret kapott. Az ebben érintettek pedig, sok esetben - mind a sértegető és a sértett - aktívan résztvevői e véget nem érő folyamatnak. A probléma kezelésére többféle lehetőség is létezhet, ezek közül írok le néhányat.
Az egyik a beszólásokra való visszatámadási reakció, amely természetesen azonnal parázs vitát szül az adott internetes közegben, ilymódon pedig nem vezet érdemi "megoldásra", csak olaj a tűzre. Ehelyett egyszerűen figyelmen kívűl hagyhatjuk a feltűnő troll különböző negatívabbnál-negatívabb megnyilvánulásait, így, habár el kell hogy tűrjük a pocskondiázást, bizonyos idő elteltével az illető valószínűleg belátja, hogy itt számára nem sok babér akad. Ezt a verziót ajánlja egyébként a címben szereplő szöveg írója is, aki egy videót is mellékelt a témához, melyet a szóban forgó cikk alatt meg is tekinthetünk.
Az én javaslatom az efféle kéretlen vendégekhez való viszonyulásban egyszerre lehet hangulat- és "troll-függő" is, miszerint, ha ráérünk és kedvünk is van hozzá, reakcióként esetleg megpróbálhatunk kedves szavakat intézni sértegetőnkhöz, remélve, hogy ez talán lecsillapítja őt, és abbahagyja efféle szórakozását irányunkban. Etessük meg némi szeretettel, ami nem könnyű, de talán ennek hatására nemcsak a saját internetes szféránkat nem fogja majd zavarni, hanem felhagy az összes ilyen jellegű dolgával. Ezek az emberek valószínűleg csak kisebb arányban nyilvánulnak meg színtiszta rosszindulatból, nagy részük sokkal inkább igen magányos, és éhes, egy kis, vagy nagy adag szeretetre és jóindulatra, akik gondjaikat így próbálják levezetni - másokon. Persze, nem minden troll-attitűdöt alkalmazó ember elégszik meg ennyivel, így aztán nagy a valószínűsége annak, hogy tovább folytatja a zaklatást. Ebben az esetben sajnos nem sok mindent lehet tenni, de a legegyszerűbb lehetőség itt is a reakciómentesség.
Jómagam még szerencsére nem találkoztam ilyen zavaró emberekkel, de amint azt már egy hasonló téma jegyében íródott bloghoz fűzött kommentáromban elmondtam, számomra ez az egész jelenség hasonlít a - sajnos - átlag magyar fórumumszokásokra, ahol dívik egymás lehurrogása, a károgás, a kicsinyeskedés és az állandó negativizálás. Rendkívül kiábrándító tud lenni, már akár csak néhány fórum látogatási-alkalmat követően is. Természetesen azt fenntartom, hogy ez emellett világszinten emberi tulajdonság, de itthon valamiért nagyon sokan élnek az előbbiekkel, nem éppen építő jellegű hozzászólásaik során. Ha változást szeretnénk, kezdjük ott hogy erre a szintre nem süllyedünk le, és ez talán már elég lehet ahhoz is, hogy rövidebb-hoszabb időre átgondolják viselkedésüket azok, akik - ha nem is nyíltan - de így fejezik ki az érzelmeiket másoknak.
Forrás:

A mobiltelefonos tévézés Japánban





ROA - Mobile TV in Japan - 2006 június
Bevezetés
A digitális szárazföldi sugárzású televízió mobiltelefonon való hozzáférhetősége, és az erre a célra tervezett készülékeket együttesen One Seg-nek nevezik, amely ez év áprilisában (2006 – a szerk.) került bevezetésre Japánban. Jelenleg 29 régióra terjed ki a műsorszórási lefedettség, beleértve az olyan nagyvárosokat is, mint Tokyo és Osaka, azonban a szolgáltatás országos mértékűre való bővítését 2006 végére tervezik.
A One Seg név a 16 TV-műsorszórásra használt 6MHz-es frekvencián belüli egyik szegmens elnevezéséből ered, amelyet aztán a mobiltévé céljára kezdtek alkalmazni. A szolgáltatás ingyenes, és az előfizetők számának jelentős növekedése várható.
Szolgáltatás, készülékek és használat
1)    A szolgáltatásról röviden
A közvetítőcégek, ilyen a TBS, ingyenes hozzáférést biztosítanak a fogyasztóknak az olyan tartalmakhoz, mint a hírek, az időjárás, vagy a földrengések előrejelzése. Az NHK, a maga részéről többek között a műsorprogramjában szereplő szappanoperák előzeteseiről, vagy főzési receptekről tervez információ-hozzáférést nyújtani nézőközönségének. A TV Asahi és a KDDI pedig megvásárolható zeneletöltésekkel, és online vásárlasi lehetőséggel kívánja szórakoztatni a felhasználókat.
A Sony, alkalmazkodva az aktuális trendhez, bemutatta VAIO számítógépcsaládját, amely One Seg tunerrel is fel van szerelve. A Matsushita és Pioneer cégek pedig az autós navigáció területén hasznosítható, letölthető One Seg alkalmazásokkal jelentkeztek. A videojátékok piacán a Nintendo az év végére tervezi DS nevű kézi-konzoljának One Seg tunerrel való forgalmazását.
2)    A One Seg kompatibilis mobilkészülékekről röviden
A japán piacon jelenleg a KDDI (Sanyo W33SA és Hitachi W41H modellek), és az NTT DoCoMo (Panasonic P901iTV) cégek kínálnak a vételre alkalmas készülékeket, emellett pedig a Vodafone (ma: SoftBank – a szerk.) pedig a Sharp 905HS típussal kíván belépni az üzletágba, 2006 júniusában.
A KDDI W41H típusú készülék ún. Time Shift visszajátszási funkcióval van ellátva, amely hasonlatos a digitális felvevőkéhez. Ennek előnye, hogy ha egy TV-műsor nézése közben hívás érkezik, a program két percig képes rögzíteni az adást, amelyet aztán vissza lehet játszani. Az NTT DoCoMo P901iTV-n a TV-funkció a kijelző 90 fokos elforgatásával, vagy egy gomb megnyomásával hozható működésbe.
A One Seg készülékekben meghosszabbodott a TV-nézési lehetőség időtartama. Az átlag nézhetőségi időtartam az analóg vételt lehetővé tévő ilyen eszközökön nagyjából egy óra hosszára terjed ki, a japán forgalmazók azonban az akkumulátor-élettartam jelentős meghosszabbodását tudták elérni. A KDDI W33SA-nál a TV használat 2 óra 45 percig lehetséges, míg a W41H-típusjelű modellnél ez már 3 órára nyúlik. Továbbá, az NTT DoCoMo P901iTV szintén 3 óra, a Vodafone 905SH-ja viszont már 4 óra megtekintési lehetőséget kínál. Annak megelőzése érdekében, hogy a televíziózás következtében teljesen lemerüljön a készülék akkumulátora, a KDDI DoCoMo egy olyan funkciót épített be a szerkezetbe, amely, ha nagyjából már csak 20 vagy 30 perc beszélgetésre elegendő feltöltöttséget érzékel, automatikusan kikapcsolja a TV-nézési szolgáltatást. Ez lehetővé teszi a felhasználók számára a fennmaradó beszélgetési idő hívásokra, és üzenetküldésekre való felhasználását.
3)    A One Seg használata
Egy kutatás szerint a japán fogyasztók 53%-a ismeri a „One Seg” kifejezést. Ez a mutató különösen magasnak bizonyult a férfiak körében, ahol a megkérdezettek 70%-ára terjedt ki az arány. Mégis, amikor a szolgáltatás részletei és beindulásának ideje került szóba, már csak 50%-uk tudott értékelhető információkkal szolgálni.
Másrészről viszont a résztvevők igen nagy hányada, 89,9%-uk élénk érdeklődést mutatott a szolgáltatás iránt. A felhasználásra való igény indokaiként olyan érvek hangzottak el, mint az azonnali hozzáférhetőség, a hordozhatóság és a szolgáltatás ingyenes volta. A One Seg használat körülményeit figyelembe véve, a folyamatos akkumulátor-használat iránt 54,5% érdeklődött, azonban a hardver-alapanyagot tekintve is sokan voltak kíváncsiak.  
Amikor arról kérdezték a résztvevőket, hogy hol használnák ezt a fajta szolgáltatást, az adott válaszok alapján 63,1%-uk tévézne a metró peronján, avagy buszmegállóban várakozva, 54,4%-uk egy barátjukra való várakozás közben, stb. használná, míg további 54,5% venné igénybe akkor, amikor rövidebb szabadidejük adódik a nap folyamán. Továbbá, a megkérdezettek körében a hírek, az időjárás-jelentés, és a zene merült fel, mint legnézettebb tartalom.
Arról is megkérdezték őket, milyen eszközt tartanának a legkézenfekvőbbnek a One Seg szolgáltatás számára, és 86,4%-uk reagált úgy, hogy a mobiltelefont választaná. Emellett volt még, aki a laptopokat, vagy az autós navigációs eszközöket jelölte meg erre a célra. A jelenleg Japánban kapható ilyen készülékek rangsora a felhasználói lehetőségek tekintetében a következőképpen alakult: az NTT DoCoMo P901iTV 16%-ot, a KDDI W41H 7,5%-ot, míg a W33SA 2,6%-ot ért el a kutatásban résztvevők között. 
Forrás: ROA Group
Konklúzió
Manapság, mobiltévé-telefonok nagy tömegeket szórakoztatnak világszerte. Japánban a One Seg szolgáltatás áprilisban mutatkozott be, és különösen a fiatal korosztály körében várják népszerűvé válását. A mobiltelefonok életciklusának időtartama Japánban a legkisebb, nagyságrendileg 18 hónap; a tévés telefonok terjedése pedig a középkorú és idősebb korosztályokra is várhatóan kiterjed majd.
Mégis, mint üzleti koncepció, a One Seg nem tűnik olyan vonzónak jelenleg. Azonban, a mobiltelefonon tévét néző felhasználók számának növekedése pozitív hatással bírhat az adásközvetítő vállalatok bevételeire, a mobilgyártók esetében ugyanez visszaesést jelenthet, mivel ez a vezeték nélküli internet, és más tartalmak használatának csökkenéséhez vezet. Ahhoz hogy ezt elkerülhessék, a gyártóknak össze kell kapcsolniuk az általuk kínált szolgáltatásokat a One Seg-gel, emellett ki kell dolgozniuk egy olyan koncepciót, amelynek keretében a One Seg, mint Az Adathasználati Szabályzat értékadó eleme szerepel.
A One Seg, 500 millió jenes bevételével, 2006 végéig csak kis mértékbe lesz jelen a szolgáltatóipar piacán, 2007-tól kezdve azonban gyors növekedést jósolnak neki, köszönhetően az addigra hozzáférhető különféle értékadó szolgáltatásnak.
A One Seg szolgáltatás megegyezik a Koreában már forgalomban lévő DMB-vel, és a mobilgyártók problémái is hasonlóak a két országban. De, ha megnézzük a piacok méretét (az eladott készülékek és a szolgáltatói piac méretének tekintetében), Japán kilátásai sokkal kedvezőbbek, Koreával szemben. Ennek oka, hogy Japánban a gyártók és a közvetítő vállalatok szorosan együttműködve dolgoznak a célravezető tartalmak, és az értékadó szolgáltatások stratégiáinak kialakításában.
Forrás: Mobile TV in Japan. ROA Group White Paper, published by Research On Asia (ROA) Group, Inc., June, 2006 
Teljes méretű kép megtekintése